Képzése: A jelen időt általában az ige szótövéhez kapcsolt személyragokkal képezzük. A rendhagyó igék esetében a szótő változhat.
Példák:
- ich gehe (megyek)
- du sprichst (beszélsz)
- er sieht (lát)
Használata: A jelen idő a mindennapi beszédben a leggyakrabban használt igeidő, amely a jelenben zajló vagy általános érvényű cselekvéseket, állapotokat fejezi ki.
a) Preteritum (Imperfekt)
Képzése: A gyenge igéknél az „-te” végződés hozzáadásával, a rendhagyó igéknél pedig a szótő megváltoztatásával és személyragok hozzáadásával képezzük.
Példák:
- ich spielte (játszottam)
- du gingst (mentél)
- er sah (látott)
Használata: Főként az írott nyelvben, elbeszélésekben, irodalomban használatos, ritkábban a beszélt nyelvben.
b) Perfekt
Képzése: Az ige segédigével (haben vagy sein) és a főige Partizip Perfekt alakjával képezzük.
Példák:
- ich habe gespielt (játszottam)
- du bist gegangen (mentél)
- er hat gesehen (látott)
Használata: A Perfekt a beszélt nyelvben a múlt eseményeinek leírására szolgál. Gyakran helyettesíti a Preteritumot a mindennapi beszédben.
Képzése: A segédige Preteritum alakja (hatte vagy war) + Partizip Perfekt.
Példák:
- ich hatte gespielt (játszottam volt)
- du warst gegangen (elmentél volt)
- er hatte gesehen (látott volt)
Használata: Az előidejű múlt egy korábbi múltbéli eseményt jelöl, amely megelőz egy másik múltbéli cselekvést.
a) Futur I
Képzése: A werden segédige jelen idejű alakja + a főige főnévi igenév alakja.
Példák:
- ich werde spielen (játszani fogok)
- du wirst gehen (menni fogsz)
- er wird sehen (látni fog)
Használata: A jövőbeni események kifejezésére, de gyakran a jelenben feltételezett vagy lehetséges cselekvésekre is.
b) Futur II
Képzése: A werden segédige jelen idejű alakja + a főige Partizip Perfekt alakja + a haben vagy sein segédige főnévi igenévi alakja.
Példák:
- ich werde gespielt haben (játszani fogok már)
- du wirst gegangen sein (már elmentél)
- er wird gesehen haben (látni fog már)
Használata: Olyan jövőbeli események kifejezésére, amelyek a jövő egy adott időpontjáig befejeződnek, illetve feltételezett múltbéli eseményekre.
A német nyelv igeidői logikus rendszert alkotnak, és bár kezdetben bonyolultnak tűnhetnek, a megfelelő gyakorlással könnyen elsajátíthatók. A legfontosabb a kontextus és a megfelelő segédigék használata, valamint az, hogy mikor használjuk az egyes igeidőket a nyelvtani szabályok és a szituáció függvényében.